Ilyen volt a pécsi Adventi vásár

Szombaton eljutottam a pécsi karácsonyi vásárba – végre. Már vagy 2-3 hete terveztem, hogy megnézem magamnak az ünnepi díszekbe öltözött Széchenyi teret, de úgy látszik, csak most jött el az ideje, hogy ez megvalósuljon. Sikerült ugyanis elcsalni magammal olyasvalakit, akivel szívesen mentem volna és ez a valaki épp rá is ért. (Biztos, jó szögben álltak a csillagok.) Aznap a reggelem szélsebesen illant el, ugyanis lazán kinyomtam a 7:00-kor megszólaló ébresztőmet, aminek köszönhetően persze jól elaludtam. Mire felébredtem, már késésben voltam, de azért próbáltam menteni a menthetőt és kb. 15 perc alatt elkészültem. (Évek óta ez a rekordom.) Kint csípős hideg várt rám, amit meg is éreztem, ugyanis a nagy sietségben elfelejtettem felhúzni a sapkámat. Szerencsére a hideg ellenére szépen sütött a nap, így amikor néhány óra múlva felmelegedett a levegő, éreztük, hogy a sétálós kiránduláshoz ennél jobb napot nem is választhattunk volna.

Mielőtt az utunk az adventi vásárba vezetett volna, tettünk egy kis kitérőt és többek között az Árkádba is benéztünk. Nem vagyok az a nagy shoppingolós típus, ráadásul ilyenkor minden üzlet dugig van tömve emberrel, úgyhogy az ott eltöltött idő inkább kényelmetlen volt, mintsem felemelő. Viszont muszáj volt benéznünk oda is, mert ajándékokra vadásztunk – több, kevesebb sikerrel. Aztán szinte felüdülés volt kiszabadulni a zárt falak közül és csavarogni egyet a szikrázó napsütésben. A téren is sokan voltak, de ott valahogy eloszlott a tömeg és egyáltalán nem volt nyomasztó a részese lenni. Mint mindig, a helyi kézművesek most is kis fabódékban árulták a termékeiket, melyek nagyon széles skálán mozogtak – többek között mézeskalács díszeket, üvegékszereket, hazai fából készült konyhai termékeket, kézműves csokoládékat, lekvárokat, szappanokat, pöttyös bögréket, varrt pénztárcákat, táskákat, figurákat és még sok minden mást is lehetett kapni.

Mint utóbb kiderült a számomra, az itt árult dolgok nagy többségében a Mecsek Portéka védjegy alatt állnak. Ha megnézed az oldalt, akkor belekukkanthatsz a termékek közé, melyeket egytől egyig meg tudsz vásárolni a helyszínen. Az én szívemet azok a cuki mackók és textilfigurák rabolták el, melyek Szipl Mara standjáról kacsintgattak rám. Miután otthon rákerestem a macikészítő lány honlapjára, még szimpatikusabbá vált a munkássága, ugyanis kiderült, hogy csak természetes alapanyagokkal dolgozik.

A színvilágot növényekből készített festékekkel hozza létre, például meggymagot, tönkölypelyvát, citromfüvet és levendulát használ fel, ezeket pedig mind a saját családja termeszt a vidéki otthonukban. Ha személyesen is szemügyre szeretnéd venni az általa készített termékeket, netán vásárolnál is egyet-kettőt, akkor látogass el te is a pécsi adventi vásárba, ahol ő is jelen van, mint a Mecsek Portéka védjegyes árusa.

Az ebédet mi az Árkádban ejtettük meg, de abban egyetértettünk, hogy a forralt bor nem maradhat ki a téren. Kár is lett volna kihagyni, ugyanis nagyon-nagyon fincsi volt. Mi aszalt szilvásat ittunk, de sokféle ízből lehetett választani, egyetlen hibája az volt, hogy nem volt elég forró.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *