Csomagolópapír házilag

Amikor először megláttam a pecsétes csomagolópapírokat az interneten, már tudtam, hogy ilyet egyszer nekem is csinálnom kell. Elég sokat váratott magára a dolog, míg végül tegnap nekiálltam, hogy elkészítsem a saját karácsonyi csomagolópapírjaimat. Amilyen nagy volt a kezdeti lelkesedésem, úgy lettem egyre csalódottabb, ugyanis azt hittem, hogy ez egy nagyon egyszerű művelet lesz és pikk-pakk legyártok pár sorozatot. Ehhez képest órákon át próbálgattam, hogy ráérezzek a pecsételés technikájára, közben három papírtasakot jól el is rontottam, azok mentek is egyenesen a kukába. Aztán megembereltem magam, néhány pecsét csak nem fog kifogni rajtam, gondoltam, aztán folytattam tovább a próbálkozást, míg végül egész szép papírokat sikerült készítenem. 🙂

Mielőtt nekiálltam, be kellett szereznem pár dolgot. Vettem jó minőségű barna színű csomagolóanyagot a Pirexben, ahol extra nagy hengeres kiszerelésben árulják őket. Mivel ez egy kicsit vastagabb papír, így nehezebb csomagolni vele, viszont igényesebben néz ki, ezért döntöttem úgy, hogy ezt választom. Miközben nézelődtem a papírboltban, megakadt a szemem néhány fehér és barna színű papírtasakon és hát, nagyon csábított a gondolat, hogy megvegyem őket. Végülis három barnát elhoztam, hogy majd ebbe tegyem bele azokat az ajándékokat, amiket szintén én fogok csinálni. (Na, ezek azóta már a kukában vannak.) Nem messze volt egy hobby bolt, oda is benéztem, mert az ajándékokhoz szükségem volt még “kötni valóra”. Piros-fehér színű pékzsineget szerettem volna, de azt sehol sem találtam, így maradtam a sima piros, extra vékony szalagnál.

A Sparból néhány krumplit is magammal hoztam, mert úgy terveztem, hogy abból fogom kivájni késsel a mintákat, fenyőfát, házikót és csillagot. Temperám volt otthon, úgyhogy azt nem kellett vennem, másra pedig nem volt szükségem. Mire hazaértem a bevásárlást követően, már este volt, de annyira kíváncsi voltam a végeredményre, hogy azonnal neki is álltam az alkotásnak. Mielőtt nekiestem volna késsel a krumpliknak, a mintákat megrajzoltam és kivágtam papírból. Ezután következett egy nagy adag bénázás, ugyanis a tempera – miért is ne – totál elkenődött a papíron. Rögtön legörbült a szám is, de szerencsére eszembe jutott egy B terv. Múltkor vettem a Lidl-ben betűpecsétet, amihez adtak tintapárnát is, feketét és pirosat, így hát festék helyett azokba nyomkodtam a formákat, ami már szép végeredményhez vezetett.

Annyira belejöttem, hogy ma reggel ismét nekiálltam a műveletnek, de ezúttal krumpli helyett gumifilcet használtam, amit még az egyik hobby boltból szereztem múltkor. Ezekre szintén megrajzoltam a mintákat, amiket aztán ollóval kivágtam. Mivel ez egy vékonyabb gumifilc volt, így duplát gyártottam mindegyikből, amiket aztán egymásra ragasztottam, hogy meglegyen a kellő vastagság. Erre azért volt szükség, hogy amikor majd rányomom a pecsétet a papírra, ne látsszon meg az alap széle, ha véletlenül az is beleér a tintába – sajnos bármennyire szerettem volna, ezt nem tudtam elkerülni. 😦 Alapnak szinte bármi használható, amit könnyen meg lehet fogni, nekem egy feleslegessé vált szekrény gomb és néhány fadarab akadt a kezembe, amiket alkalmasnak találtam a feladatra. Ezekre ragasztottam rá a filcből készített formákat. Közben találtam egy aranyos maci alakú gombot, így ezt is átrajzoltam, kivágtam és fadarabra ragasztottam. Ezzel készen is lett a 4 darabos karácsonyi pecsétkészletem. Mivel a festék már szóba sem jöhetett, ismét tintát használtam. Így készült a sima piros macis csomagolópapír és a vegyes, amire a maci mellé nyomtam fenyőfát, csillagot és házikót is.

Éjfélt ütött az óra, mire elkészültem az összessel. Korántsem lettek tökéletesek, de sokszor nem is az számít, hogy ne hibázzunk, sokkal fontosabb a munka, amit beleteszünk abba, amit csinálunk. És ki tudja, egyszer lehet, hogy tökélyre fejlesztem a technikát. 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *