Hogyan kezdd el a naplóírást?

book-1850639_1920.jpg

Ahogy ismét közeledik az év vége, engem rendszerint elkap az érzés, hogy “Ejj, de kár, hogy nem írok naplót!”, mert hogy milyen jó lenne, ha most vissza tudnám olvasni az egészet januártól 1-jétől kezdve. Aztán megint jön az elhatározás, hogy majd jövőre, amiből persze megint nem lesz semmi, mert …………………. ide jön valami, amit épp kihalászok a kifogás-zsákomból, mert nekem ilyenem is van. 🙂Most a “mert nincs rá időm” jutott eszembe, de ha van időm, akkor kedvem nincs. Ha időm is és kedvem is van, akkor meg biztos nem történt velem semmi – és így tovább. Ha te is hasonló cipőben jársz, akkor pontosan tudod, miről beszélek. Most összeszedtem azokat az okokat, melyek meggátolhatnak abban, hogy elkezdd – vagy ha elkezdted, folytasd – a naplóírást és persze a hozzájuk tartozó kontrákat is, amik azt bizonyítják, hogy ezek közül egyik sem igazi alibi.

Nincs időm rá

A leggyakoribb ürügy, ami az emberi szájból elhangzik. Még annak ellenére is, hogy tudjuk: arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen. Amire nem jut, az valószínűleg nem olyan fontos a számunkra és valahol a rangsor végén kallódik a többi dolog mögött. Néha azért fel-felsejlik és olyankor ráaggatjuk a “Meg kéne csinálni!” vagy “Neki kéne állni!” címkét, de aztán hamarosan újra homályba vész, hisz erre még ráérünk, mondjuk jövőre, de tulajdonképpen a soha napján találóbb időpont lenne. Ha az van a fejedben, hogy a naplóírás időigényes tevékenység, az meg csak egy téves rögeszme. Elég ugyanis kb. 10 perc (és akkor sokat mondtam), hogy pár mondatban összegezd a napod legfontosabb eseményeit. Néha elég az is, ha csak azokat a szavakat jegyzed fel, melyek a leginkább jellemzik az elmúlt 24 órádat – ehhez mennyi idő kell, 2 perc? 🙂

Nincs kedvem hozzá

Ha nincs kedved hozzá, akkor csinálj! Rajzold tele, színezd ki, rakd tele képekkel, de néha az is elég, ha szimplán jól választod meg a noteszt, amibe írsz. Mindegy, hogy napocskás, nyuszis vagy pöttyös, a lényeg, hogy olyan legyen kívül és olyanra csináld belül, amit aztán szívesen veszel elő és amire nem úgy gondolsz, hogy “Kutyafáját, már megint írnom kell bele.” Ez nem egy nyűg, hanem egy kellemes és nem mellesleg hasznos időtöltés, ami segít abban, hogy jobban megismerjük magunkat és átlássuk a céljainkat, vágyainkat, álmainkat, főleg ilyenkor év végén, amikor akarva akaratlanul is összegezzük azokat az eseményeket, melyek velünk történtek év közben – és naplóval azért könnyebb (lenne). 🙂

Nem történik velem semmi

Az, hogy “semmi” nagyon szubjektív fogalom, ráadásul nincs kőbe vésve, hogy csak az hivatalos extrém sportolók vagy a nemzetközi utaskísérők írhatnak naplót, mert csak az ő mindennapjaik elég érdekesek. Ez a te életed, légy hálás érte, értékeld és igenis tartsd fontosnak mindazt a sok-sok jó és kevésbé jó dolgot, ami benne történik. Minden apróság számít, hiszen sokszor azok gátolnak meg minket a céljainkhoz vezető úton, érdemes hát feltérképezni őket, hogy tisztában legyünk vele, min kell változtatnunk ahhoz, hogy végül el tudjuk érni a céljainkat. Sokszor pedig éppen ezek az apróságok segítenek közelebb jutni az álmainkhoz, ami szintén jó tanulópénznek. Több okod is van tehát lejegyezni minden egyes apró-cseprő dolgot, ami veled történik és nem történik. 🙂

Nem fogalmazok jól

Nem is kell. Ez a te egy személyes naplód, ha nem akarod, nem kell megmutatnod senkinek. Elég, ha röviden, tömören, lényegre törően írod le az eseményeket és néha a képek sokkal többet mondanak a szavaknál. Ez esetben pedig nem is kell nagy fogalmazóképesség, elég, ha feljegyzed a dátumot és esetleg a hely nevét, ahol készült a kép. Ha mindenképpen szeretnél írni is valamit, de nagyon nem jön az ihlet, akkor érdemes bekapcsolnod egy kis zenét, engem olyankor mindig elöntenek a gondolatok – mármint sokkal több, mint máskor. 🙂 Írd le, ami éppen eszedbe jut, amit érzel, amit gondolsz azzal kapcsolatban, ami éppen foglalkoztat. Ne törődj vele, hogy az irományod nincs bekezdésekre tagolva vagy hogy hiányzik a frappáns bevezető és a szívbe markoló lezárás, a lényeg, hogy írj, írj, írj. Mint minden más, az írást is gyakorolni kell ahhoz, hogy jól menjen. Ha kitartó vagy és minden nap foglalkozol a naplóddal, hidd el, egyre jobban ki tudod majd fejezni magad.

Nem sikerül szépre

Még szerencse, hogy nem napló-szépségversenyre indulsz vele. 🙂Persze tudom, a neten szebbnél szebb megoldásokkal lehet összefutni, normális, ha te is olyat vagy legalábbis azokhoz hasonlót szeretnél kreaálni, hogy aztán majd büszkén mutogasd az unokáidnak, hogy milyen érdekes életet éltél, ráadásul szórakoztatótan is írtál róla és még a naplód is csillivilli volt. De most nem ez az elsődleges cél, ugyanis nem bestseller könyvet készülsz írni az életedről, elég ha csak félig tökéletesre sikerül, sőt néha az is bőven megteszi, ha lefekvés előtt levakarsz két szót, ami éppen eszedbe jut. Majd másnap kifejted bővebben, amikor több időd, kedved, energiád lesz hozzá vagy egyszerűen csak úgy hagyod, remélve, hogy a jövőbeli éned ki tudja silabizálni, hogy vajon mire is gondoltál akkor. 🙂 Ha képeket is teszel bele, azoknak sem kell egytől egyik művészien megszerkesztettnek lenniük, hiszen a való élet sem az.

Néhány kép kedvcsinálónak: (Az övék sem tökéletes, mégis jól néz ki.)

Én hazafelé útba ejtettem egy papírboltot, úgyhogy az én naplóm már itt pihen mellettem és várja, hogy január 1-jétől minden nap írjak bele valamit. Úgy döntöttem, hogy nekem ez lesz az újévi fogadalmam. 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *