Évösszegző 2016

A nagy ünnepi kavalkád után végre én is eljutottam odáig, hogy 2016 mélyére merüljek és átgondoljam, milyen mérföldkövek voltak a blog életében egészen mostanáig bezárólag – íme tehát az én összegzésem. 

A blog születése

2016-ban az első és egyben a legfontosabb dátum szeptember 30-a volt, ugyanis hosszas “dédelgetés” után ekkor indítottam útjára az oldalt. Érdekes előzmény, hogy addig soha egy cikket, bejegyzést, posztot nem írtam le teljes egészében, elejétől a végéig. Addig csak apró szösszeneteket, gondolatfoszlányokat, eszmefuttatásokat fogalmaztam meg legfeljebb, úgy ímmel-ámmal, amiket kitépett füzetlapokra, fecnikre írtam le, ha egyáltalán leírtam őket. Aztán 2016 őszén jelentkeztem arra az újságíró állásra, amire már 2015-ben is szerettem volna, de akkor még valahogy nem mertem megtenni ezt a lépést. Végül összeszedtem a (nem létező) önbizalmamat és beküldtem az önéletrajzomat, illetve a két próbacikkemet, amit kb. egy hétig írtam. Ezeket később feltettem a blogra is. Bár a munka végül nem jött össze, mégis ez jelentette azt az áttörést, aminek köszönhetően világossá vált számomra, hogy mindegy hogyan, de nekem valamilyen formában muszáj foglalkoznom az írással, ha hobbiként, akkor hobbiként. Innen egyenes út vezetett a blog megszületéséig és viszonylag hamar lett neve, témája és egységes kinézete is.

Kezdeti nehézségek

Mivel az előtt nem tudtam, hogy mi fán terem a blogírás, így értelemszerűen a blogolásra alkalmas felületeket sem ismertem. Nem mondom, hogy egyszerű volt, mint a karikacsapás, mert segítség nélkül nem volt az, de végül belejöttem annyira, hogy alapszinten kezelni tudjam őket. Végülis a WordPress mellett tettem le a voksomat, mert ez a felület elégítette ki leginkább a bloggal kapcsolatos igényeimet és ez azóta sem változott. Nem sokkal később képbe kerültem olyan alapvető dolgokkal is, mint pl. a domain név regisztráció előnyei vagy a jogtiszta képek használatának fontossága. Ami a képszerkesztést illeti, annyi előnnyel indultam, hogy korábban már ismertem és alapszinten kezeltem a Photoshop-ot és az Illustrator-t. Bár technikai okok miatt sajnos meg kellett elégednem a Gimp és Inkscape képszerkesztők tudásával, de végső soron ezekkel is mindent meg tudok csinálni, amit szeretnék és amire szükségem van.

Egy kis statisztika 2016-ról

Az indítástól számítva, azaz szeptember 30-tól, egészen december 31-ig, 93 nap alatt összesen 84 bejegyzést írtam, ami azt jelenti, hogy szinte minden nap frissítettem a tartalmat. Nagy örömömre szolgált, hogy már 2016-ban elkezdtek követni, a követők száma a mai napig bezárólag 5 személy, az összes bloglátogató száma 423 fő, a Facebook-os oldalkövetők száma 39 fő. A blog látogatottságának alakulásában nagy szerepet játszott a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők nevű Facebook csoport, melyhez december 4-én csatlakoztam. A legkedveltebb bejegyzés 2016-ban a Készülőben van életed nagy projektje? – ezekre érdemes odafigyelned című írásom volt, melyről ketten is említést tettek itt: Decemberi körkép – Személyes és itt: Bögre napló #83 – Isten áldásában. Decemberben nyélbe ütöttük Horváth Margarétával a rólam és a blogról készülő interjút is, ami a Lendület Magazin oldalán fog megjelenni előreláthatólag 2017. január 10-én. Felkeltette a figyelmemet, hogy Tünde, a Tintafolt blog szerkesztője nagyon izgalmas témákat kínál fel, így vendégírónak jelentkeztem hozzá. Január 2-án rögtön engem sorsolt ki a posztra, így az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek az első vendégírója 2017-ben, az én témám Az egyszerűség szépsége lett.

Összegezve

Tudom, hogy az oldal még korántsem tökéletes, hiszen bőven vannak tartalmi hiányosságai és alakításért kiáltó részei a kinézetét illetően is, de azt gondolom, hogy az előzményeket és a blogolásban való járatlanságomat tekintve már az is nagy előrelépés volt, hogy egyáltalán létrejött. A statisztikai számok is aprókák, de minden kis lépés, eredmény, siker, amit a bloggal kapcsolatban könyvelhetek el fontos a számomra. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért nem kezdtem el már jóval korábban írással foglalkozni, hiszen szinte már a kezdetek kezdete óta bennem van az erre való hajlam, késztetés és vágy is, de valószínűleg ennek nincs különös magyarázata. Egyszerűen csak most jött el az ideje – se előbb, se később, igyekszem hát elhessegetni ezeket az önostorozó gondolatokat, örülni a most-nak és beleadni mindent, amit csak bele tudok.

(Update: A blogom neve azóta megváltozott Meríts lendület-ről Életműhelyre és átkerült saját tárhelyre.)

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *