Miért nem találod az igazit? 2. rész

photo-1446475157725-e6dada23994e.jpg

Az 1. részben már sok akadályt és gátló tényezőt nagyító alá tettünk, de sajnos még mindig nem értünk a végére, ugyanis a sort még hosszasan lehet folytatni. Mint, ahogy már korábban is szó volt róla, a sorsunkért mi magunk vagyunk a felelősek, így a hibát is valahol magunkban kell keresnünk, hiszen az összes csalódásunkban, kudarcunkban és sikertelen próbálkozásunkban csak egy valami közös: mi magunk. Az előző felsorolást folytatva most következzen néhány újabb lehetséges ok, melyek megakadályozhatnak minket abban, hogy párra leljünk.

Nem adsz esélyt

Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy túl hamar ítéljük meg az embereket és anélkül vonunk le következtetéseket róluk, hogy ismernénk őket. Pedig ha adnánk nekik esélyt a találkozásra, beszélgetésre, lehet, hogy 180 fokos fordulatot venne a véleményünk. Természetesen a szimpátia fontos szempont, de sokszor várat magára, mielőtt felbukkanna, így érdemes nekünk is türelmesebbnek lennünk. Arról nem is beszélve, hogy sokszor nem ott találjuk meg a boldogságot, ahol keressük, hanem olyan helyeken lep meg minket, ahol nem is számítunk rá – ettől a kiszámíthatatlanságtól olyan izgalmas az élet. 🙂 Amikor ismerkedésre kerül a sor, érdemes neked is rugalmasabbnak, nyitottabbnak lenned és nem egyből elutasítani a hirtelen felbukkanó lehetőségeket, hiszen ki tudja, hogy miért pont azt az embert sodorta az utadba az élet.

Túlságosan akarod

Jó dolog, ha valamit nagyon szeretnél és mindent megteszel érte, de el kell tudni fogadni, hogy sok minden nem (csak) rajtunk múlik. Tegyél meg mindent, ami tőled telik, de aztán kicsit muszáj eltávolodnod a vágyadtól, hogy végül megkapd. Nem hiába mondják, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, hiszen sokszor a kívánságaink is akkor teljesülnek, amikor nem foglalkozunk velük annyit vagy talán már el is felejtettük őket. A nagyon akarom érzéssel általában pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk és ahelyett, hogy az álmaink közelebb kerülnének hozzánk, menekülőre fogják, kicsúsznak a kezeink közül és egyre távolabb úsznak tőlünk. Ha te is ezt tapasztalod, akkor érdemes neked is lazítanod egy kicsit a gyeplőn, foglald el magad és koncentrálj kicsit másra (is), meglátod, hogy előbb-utóbb meglesz az eredménye és úgy fog bekopogtatni hozzád a vágyad, mintha mindig is oda tartott volna.

Túl sok elvárást támasztasz

Az 1. részben már volt róla szó, hogy milyen fontos letisztáznunk magunkban az igényeinket, elvárásainkat, melyeket magunkkal és a másikkal szemben támasztunk. Ha alaposan megfogalmazzuk az elképzeléseinket, akkor nagyon helyesen irányvonalat adunk az életünknek. Ám a boldogságunk érdekében jobb, ha figyelembe vesszük azt is, hogy sem az emberek, sem a kapcsolatok nem tökéletesek és többek között mi sem vagyunk azok. Érdemes hát az elvárásaid közül kilistázni azokat, amiket a legfontosabbaknak tartasz, de a többit is sorrendbe teheted vagy rögtön meg is szűrheted őket. A lényeg, hogy elengedd a ragaszkodást és megtaláld az arany középutat, hogy le tudd csökkenteni az elvárásaidat anélkül, hogy meg kellene alkudnod és el kellene fogadnod egy olyan kapcsolatot, ami nem tesz boldoggá.

Félsz feladni a függetlenségedet

A függetlenség feladásának gondolata főként akkor jelenthet problémát, ha régóta egyedülállóak vagyunk és már hozzászoktunk ahhoz, hogy a magunk urai vagyunk és hogy nem kell alkalmazkodnunk senkihez. Az önállóság elvesztésétől való félelem sokszor olyan csendben bújik meg bennünk, hogy észre sem vesszük a jelenlétét, de attól még ott van és akadályoz minket abban, hogy a társunkká fogadjunk valakit. Ennek ellenére valószínű, hogy legbelül mégis vágyunk arra, hogy párkapcsolatban legyünk valakivel, akivel kölcsönösen függünk egymástól, hiszen ki ne vágyna arra, hogy szeressen valakit, aki viszont szereti őt. Ha te is ebben a cipőben jársz, ez a kettősség ellentmondásos érzelmeket szülhet benned is és ez miatt fordulhat elő az, hogy egyszer úgy érzed szeretnél párt, egyszer meg úgy, hogy nem. Ez esetben érdemes ráérősre fogni az ismerkedést és elhúzni azt az időszakot, amikor még fesztelen, laza és kötöttségektől mentes az egész. Hidd el, ha a megfelelő emberrel hozott össze a sors, türelmesen vár majd rád és idővel magától fog elmúlni a fojtogató érzés, amit addig a félelem generált benned.

Nem tudod elengedni a múltat

Másik gyakori probléma, ha leragadunk a múltban. Vagy mert még nem hevertük ki az elszenvedett sérelmeinket vagy azért, mert nem tudunk elengedni valakit, akit minden bizonnyal nem nekünk teremtettek az égiek. Bárhogy is legyen, amíg nem tudunk túljutni múltunk történésein és főszereplőin, addig árnyékot fognak vetni a jelenünkre, a boldogságunkra és minden másra is, amibe csak belekezdünk. Ha te is ezzel a helyzettel küzdesz épp, akkor bizony nehéz feladat elé állított az élet, legfőképpen azért, mert nagyon nem tehetsz ellene semmit azon kívül, hogy türelmesen kivárod, amíg észrevétlenül megváltozik benned valami. Nem hiába mondják, hogy az idő mindent megold, ugyanis ilyenkor tényleg csak ebben bízhatunk. A jó hír az, hogy az idő sosem hagy minket cserben és amikor elvégezte a dolgát, akkor újra nyitottá válhatunk valami újra, ami sokkal jobb lesz a számunkra, mint a régi.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *