Kirándulás a Plitvicei tavaknál

Már régóta terveztük, hogy elmegyünk és megnézzük a Plitvicei tavakat. Ez is egyike azoknak a helyeknek, ahol már szinte mindenki volt legalább egyszer vagy ha nem, akkor készül rá, hogy elmenjen. Mi már tavasszal beszélgettünk róla, csak az időpontot kellett lefixálni. Áprilisban a hosszú hétvégekor nem mertük bevállalni, mert mi van, ha a kevés esőzés miatt nem olyan látványosak a vízesések. Nyár közepén Bled volt betervezve, úgyhogy maradt az augusztus.

A kirándulást egy naposra terveztük, így már korán, hajnali 5 órakor elindultunk. Nem autópályán, hanem a rendes főúton mentünk, Sisakon és Slunj-on keresztül. Az út kb. 4 óra volt odáig, így délelőtt 11 órakor értünk Plitvicére. Az eső már útközben eleredt és nem volt túl meleg sem. Erre számítottunk is, mert az előrejelzés rossz időt mondott arra a hétvégére. Mint mindig, az Univerzum most is a segítségünk sietett és ha nem is ragyogó napsütéses, de száraz időt varázsolt nekünk. Amúgy ha szükség lett volna rá, akkor a bejáratnál lévő szuvenírboltban tudtunk volna esőkabátot venni. Érdekes élmény volt, hogy a bolt melletti WC a keleti típusúakhoz hasonlóan guggolósra van kialakítva. Én azelőtt ilyennel még nem találkoztam, így eléggé meglepett a dolog.

A Nemzeti Parkot két bejáraton lehet megközelíteni, mindkettőnél van parkoló, amit díj ellenében lehet használni. Ez 7 kuna volt óránként, maga a felnőtt belépőért pedig 180 kunát fizettünk fejenként. Érdemes odafigyelni rá, hogy Eurót nem fogadnak el a kasszánál. Szerencsére mi voltunk olyan szemfülesek és előre tájékozódtunk ez ügyben, bár katasztrófa nem történt volna, ugyanis van pénzváltási lehetőség közvetlenül a bejáratnál. A belépőjegy egy hajóutat és egy buszjegyet is tartalmazott, ami azt jelenti, hogy felszállhattunk egy menetrend szerinti hajó, illetve buszjáratra. Erre szükségünk is volt, ugyanis hatalmas volt a bejárandó terület.

Több útvonal közül is választhattunk, attól függően, hogy milyen hosszú, illetve milyen nehézségű kirándulást terveztünk. Az útvonalak folyamatosan jelezve voltak a kihelyezett táblákon, bár néha nem volt egyértelmű, hogy merre is kell mennünk. A bejáratnál szereztünk egy térképet, az alapján végülis könnyen tájékozódtunk. Meg hát mentünk amerre az út vitt minket. 🙂 Itt-ott láttunk olyan embereket, akik valószínűleg alternatív utakat jártak be, mert jelöletlen helyeken, kilátókon tűntek fel. Erre szerintem inkább azok vállalkoznak, akik már másodjára vagy esetleg sokadjára járnak a tavaknál. Mi végig a kijelölt útvonalon maradtunk.

Az időjárás később sem javult, a 19 C° kicsit beárnyékolta a kedvünket, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Mi kb. 5 óra alatt körbejártuk a területet úgy, hogy nem siettünk és még egy geoládát is megkerestünk. A séta végére lejártuk a lábunkat és nagyon elfáradtunk. Visszafelé azért megálltunk Slunj-ban, a száz vízesésre épült faluban, ahol egy másik geoláda várt ránk. Az előre elkészített uzsonnánkat is ott ettük meg, mert a fizetést követően 15 percen belül el kellett hagyni a parkolót, a bejárat mellett meg a főút halad és mindkét oldalán végig álltak az autók. Végül délután 6 óra körül indultunk el és 11-re értünk haza.

Összességében mindkettőnknek tetszettek a tavak, a vízesések és a barlang is. Néhol nagy volt a tömeg, de erre mindig lehet számítani a népszerű látványosságoknál. Egyetértettünk, hogy Bled után nem nagyon tudott újat mutatni a táj, ha előtte ejtettük volna útba, akkor nagyobbat szólt volna. Ettől függetlenül nem bántuk meg, hogy elmentünk és aki még nem volt, annak tényleg érdemes megnéznie egyszer.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *