A pécsi Tudásközpontban

A Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont 2010-ben épült a Kulturális Főváros projekt keretein belül. Hatalmas, modern kialakítású épületében 13.000 m2-nyi terület áll a tudásra szomjazók rendelkezésére. Nemrég nekünk is volt alkalmunk ellátogatni oda és tapasztalatot szerezni az ott nyújtott szolgáltatásokról. Az Államvizsgámhoz ugyanis hiányzott néhány tétel, amihez sehol sem találtam megfelelő minőségű és mennyiségű szakirodalmat. Így hát megkértem a páromat, hogy jöjjön el velem a pécsi Tudásközpontba egy kis könyvvadászatra.

Az aulába érve nem volt egyértelmű, hogy merre kell menni, de aztán megtaláltuk a “Regisztráció” feliratú pultot. A könyvtár használatához természetesen beiratkozás szükséges. Az árakról itt lehet előre tájékozódni. Bár többféle kedvezmény közül is lehet választani, de rám egyik feltétel sem vonatkozott. Amúgy is csak néhány könyvre volt szükségem, így én egy éves látogatójegyet vettem 1000 ft-ért. Ez esetben kölcsönözni nem, viszont fénymásolni és scannelni is tudtam. Ehhez egy kártyát kaptam a beiratkozáskor, amit a biztonsági kapuhoz kellett illeszteni, hogy zöld utat kapjunk. Mivel a párom is feljött velem az olvasótermekhez, így az ő adatait is elkérték és ő is kapott egy vendégkártyát. Kicsit mosolyogtunk magunkban és meg is jegyeztük viccesen, hogy olyan, mintha a Nasa-ba jöttünk volna. 🙂

Az adminisztrációt követően felmentünk a 3. emeletre. Célirányosak voltunk, ugyanis már előre kigyűjtöttem a könyvcímeket, amiket a Tudásközpont honlapján beírtam a keresőbe. Ezt érdemes megtenni, ugyanis ez által nem csak azt tudhatjuk meg, hogy kölcsönözhető-e az adott könyv, hanem azt is, hogy pontosan hol találjuk meg. Az ún. jelzet szám tudatában ugyanis nagyon hamar rá lehet lelni a könyvekre. (Jelzet: a könyv helyének tömör, jelszerű kifejezése.) Mi is gyorsan rájuk bukkantunk, úgyhogy már csak be kellett scannelni a szükséges oldalakat. Ehhez minden emeleten rendelkezésünkre álltak a nyomtatók. A földszinten egyébként iskolai napokon nyitva van egy fénymásoló bolt is, ahol szükség esetén a Tudásközpont munkatársai végzik a nyomtatást, scannelést. Akkor még nem kezdődött el a suli szezon, úgyhogy mi maradtunk az önkiszolgáló részlegnél. Valószínűleg egyébként is azt választottuk volna.

Ahhoz, hogy használni tudjuk a gépeket, szükségünk volt a regisztrációkor kapott kártyára. Bár a scannelés ingyenes, a kártyánkat egy automata segítségével fel kellett tölteni egy minimális összeggel. Én 50 Ft-ot tettem rá, ugyanis már annyi is elegendőnek bizonyult. A regisztrációkor kaptunk egy felhasználónevet, illetve jelszót is a kártyához, amit a nyomtató kijelzőjén kellett bepötyögni, de nekünk erre nem volt szükségünk. A nyomtatóhoz érintve a kártyát, automatikusan megadta az engedélyt a használatra. Miután bescanneltük a lapokat, az ottani számítógépteremben le tudtuk ellenőrizni, hogy a gép valóban elküldte-e az e-mail címemre az anyagokat. Az e-mail címet a többi adatunkkal együtt a regisztrációkor kellett megadni.

Lefelé a párom először nem tudott átjönni a biztonsági kapun, ugyanis mint kiderült a vendégeket a kapu mellett álló biztonsági őr engedi ki, a kártyájukat pedig nekik vissza kell adni. A szabadulás után az öltözőbe mentünk, ahol előzőleg leraktuk a kabátunkat illetve a táskámat. A szabályzat szerint ezeket nem lehet bevinni az olvasótermekbe. Az öltöző használata egyébként díjmentes volt. Örülök, hogy volt szerencsém eljutni ide, összességében ugyanis abszolút pozitív élmény volt. A regisztrációt intéző férfi rendkívül körültekintő, a könyvtáros hölgyek pedig nagyon kedvesek és barátságosak voltak velünk. Minden zökkenőmentesen zajlott, az e-mailek megérkeztek, az anyagok pedig nagyon hasznosnak bizonyultak.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *