10 baki, amit elkövethetsz az állásinterjún

Állásinterjúra járni nem egy leányálom. Kicsit olyan, mintha vizsgázni mennénk. Előtte napokig készülünk rá, izgulunk miatta, közben feszengünk, kérdésekre válaszolunk, aztán a végén kiderül, hogy megfeleltünk-e vagy sem. Annak idején sok ilyen interjún megfordultam és nekem az volt a tapasztalatom, hogy sosincs két egyforma. Mindig zsákbamacska, attól függően, hogy milyen személyiségű a munkaadó. Volt, aki túl laza volt és állandóan poénkodott, ami miatt komolytalannak tűnt a pozíció. Volt olyan is, aki lyukat akart beszélni a hasamba, pedig már az elején elmondtam, hogy köszönöm szépen, de a hirdetésben leírtak alapján én nem erre gondoltam. És volt szerencsém összeakadni egy seggfej interjúztatóval is, aki kicsit többet képzel magáról, mint kellett volna. A szélsőséges esetek mellett persze ott vannak a normálisak (hál’Istennek ők vannak többségben), akik szimpatikusak és a felkínált munkakör is ínyünkre van. Ilyenkor érdemes odafigyelni néhány apróságra, melyek ugyan magától értetődnek, de mégis jobb újra és újra az eszünkbe vésni őket, mert az egész interjú elbukhat rajtuk.

Nem érkezel időben. Az állásinterjúra nem illik túl korán és túl későn se menni. A megbeszélt időpont előtt kb. 5-10 perccel korábban a legoptimálisabb az érkezés. Ez pont olyan, mint amikor vendégeket várunk. Bosszantó az is, ha túl korán jönnek és az is, ha késnek. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ha nem tartják a megbeszélt időpontot, akkor olyan, mintha értéktelennek tartanák az időnket. Ugyanez a helyzet a munkáltató részéről is, akinek ráadásul tuti, hogy az időbeosztása ki van centizve és az ezer millió dolga között biztos nem szerepel, hogy vár rád fél órát. Ha valamilyen oknál fogva mégis késel, mindenképp hívd fel még időben, kérj tőle mélységes elnézést és legyen nagyon nagyon nyomós az indokod.

Érdektelen vagy. Ez akkor szokott előfordulni, amikor nem a nagybetűs állásra jelentkezünk, hanem csak egyre a sok közül. Nincs is ezzel baj, hiszen van olyan, hogy kell a pénz és adódik is épp egy lehetőség. Bár nem a legjobb, de “megteszi” kategória. Persze nem kell előadnod, hogy kiskorod óta erre a pályára készülsz, ha ez nem igaz, de fontos, hogy valamilyen szinten azért mutass érdeklődést. A lehető legrosszabb, ha olyan unott fejjel ülöd végig az interjút, hogy még rád nézni is rossz. Ha az elhangzottak nagyon nem nyerik el a tetszésedet és ennek fényében már biztosan tudod, hogy nem fekszik neked a munkakör, akkor inkább köszönd meg, hogy ott lehettél, aztán csókolom.

Nem megfelelően öltözöl fel. Ha a Google-ba (vagy bármilyen más keresőbe) beírod, hogy job interview outfit, akkor egy millió ruhát kilistáz neked, melyek közül bármelyikben megjelenhetsz. Az alap dolgok: semmi rikítót, feltűnőt vagy hivalkodót ne viselj. Ne legyen kint a vállad, a melled, ne legyen túl rövid a szoknyád és ne rakd tele magad ékszerrel. A parfümmel is csínján bánj, a kevesebb itt most mindenképp több. Ami a színeket illeti, viselhetsz feketét (de ne tetőtől talpig, nem temetésre mész), szürkét, fehéret és maximum kéket. A ruhád és a cipőd legyen csinos, kényelmes és hozzád illő. Ha például nem hordasz magassarkút, akkor ne most húzd fel először. 

Nem kérdezel semmit. Az állásinterjú előtt mindenképp érdemes kicsit felkészülnünk, lezongoráznunk a fejünkben, hogy hogy fog lezajlani, hogy mit kérdezhetnek tőlünk, illetve, hogy mi mire vagyunk kíváncsiak az adott munkakörrel kapcsolatban. Ezzel elkerülheted a kínos szituációkat, például azt, hogy nem a megfelelő kérdéseket teszed fel vagy ami a legrosszabb, hogy nem kérdezel semmit. Ez arra ad okot, hogy azt gondolják, totál érdektelen vagy az állással kapcsolatban. Mikor kell munkába állni? Mettől meddig tart a munkaidő? Van-e próbaidő? Határozott vagy határozatlan-e a szerződés? Mennyi a fizetés? Van-e cafeteria? Fizetik-e a bejárás költségeit? Van-e előrelépési lehetőség? A kérdéseidet feltenni nem szégyen, sőt. Különben is honnan fogod tudni, hogy szeretnél-e ott dolgozni?

Szidod a korábbi főnöködet. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetsz. Nem azért, mert nem voltatok épp puszipajtások az előző munkáltatóddal és hogy valószínűleg haraggal váltatok el egymástól, hanem mert ez magánügy. Akármi is legyen az ok, amiért eljöttél vagy felmondtak neked, ezt nem szabad az esetleges leendő főnököd orra alá dörgölni. Nem tudhatod, hogy igazat adna-e neked, vagy sem, különben meg nem pszichológushoz jöttél, hogy a lelki dolgaidról beszélj. Jobb, ha inkább erről szó sem esik, de ha esetleg konkrétan rákérdez, akkor érdemes semleges választ adni, például, hogy határozott volt a szerződésed, ami most járt le vagy átszervezés történt a cégnél és azért kellett eljönnöd. Azt is mondhatod, hogy nem biztosítottak előrelépési lehetőséget a számodra, ha az adott álláslehetőség esetében van mód a feljebb jutásra vagy kifejezetten előnynek számít, ha valaki karriert akar építeni. 

Túl sokat vagy túl keveset beszélsz. Ami a beszédet illeti, érdemes belőni az arany középutat, de elég arra figyelni, hogy beszélj, amikor kell és ne beszélj, amikor nem kell. Az elején általában az interjúztató elmondja, hogy miről szól a munkakör és mik az elképzelései az új munkavállalóval kapcsolatban. Ilyenkor nem illik félbeszakítani, még akkor sem, ha a monológja hosszúra sikeredik és a hallottakkal kapcsolatban több kérdés is felmerül benned. Utána biztos, hogy fel fogja tenni neked az ő kérdéseit, amikre nem egy-két szavas választ fog várni. Ilyenkor bővebben is kifejtheted a mondandódat, ha ez tényleg indokolt. Felesleges információkkal ne bombázd és ne kanyarodj el más témákhoz. Amennyire csak tudsz, legyél lényegre törő és hivatalos. A kérdéseidet szigorúan csak akkor tedd fel, amikor a munkáltató kéri. Erre általában az interjú végén szokott sor kerülni. 

Nem tartod a szemkontaktust. Minden sikeres kommunikáció alapja a testbeszéd. Erre tulajdonképpen nem kell görcsösen odafigyelni, ugyanis ösztönösen jön, amennyiben érdeklődést mutatsz a téma iránt. Ha tehát ez rendben van, akkor biztos nem fog elkalandozni a tekinteted, például az interjúztató feje mögötti polcon lévő Harry Potter könyvre. Sokkal valószínűbb, hogy tartani fogod vele a szemkontaktust. Ami a testtartást illeti, érdemes kihúznod magad annyira, amennyire ez még természetesnek hat. Azon túl már inkább visszatetsző látványt nyújtasz, mivel valószínűleg úgy nézel ki, mint aki seprű nyelet reggelizett. Még egy dolog: az ujjaiddal lehetőleg ne babrálj az asztalon, mert egyrészt baromi idegesítő, másrészt pedig elvonhatod vele az interjúztató figyelmét és rendkívül kellemetlen lesz, ha rád szól, hogy hagyd abba. 

Nem tudsz példát felhozni a korábbi sikereidre. Az is az otthoni felkészülés része, hogy átgondolod, mik az erősségeid, mik a gyengeségeid és milyen sikereket értél el a korábbi munkahelyeiden. Gyakran ugyanis ezekre is kíváncsiak a munkaadók. Nem kell óriási dolgokra gondolni, hacsak nem embereket műtöttél vagy cégeket irányítottál. A lényeg, hogy bármit is mondasz, azokat megtörtént példákkal alá tudd támasztani. Ha például azt mondod, hogy te nagyon segítőkész vagy, akkor biztos meg tudsz említeni legalább egy olyan szituációt, amikor ez megnyilvánult és mások számára is bizonyossá vált. Amennyiben nem tudsz példákkal szolgálni, jogosan gondolhatják azt, hogy itt valami bűzlik és valószínűleg nem mondasz igazat.

Nem az igazat mondod. A hazugságokat nagyon hamar ki lehet szűrni már az interjú ideje alatt, arról nem is beszélve, hogy ha felvesznek, előbb-utóbb úgyis ki fog derülni az igazság. Akkor meg mindenkit, beleértve magadat is kellemetlen helyzetbe hozhatod az esetleges ferdítésekkel. A releváns képességeket természetesen helyben tesztelik, ha például a hirdetésben feltétel volt a német nyelvtudás, amit kiemeltek fél köríves betűtípussal és aláhúztak vastagon, akkor biztos lehetsz benne, hogy az interjú egy része németül fog zajlani. Persze vannak olyan információk, amiket nem feltétlenül kell a leendő munkaadónk tudtára hozni, például, hogy ez nem épp az álommunkánk és függetlenül attól, hogy fölvesznek-e vagy sem, folytatni fogjuk az álláskeresést. Vagy hogy az előző munkahelyünket tulajdonképpen a főnökünkkel való nézeteltérések miatt hagytuk ott. Ezek nem minősülnek hazugságnak, mert nem befolyásolják a munkára való alkalmasságunkat. 

Nem érdeklődsz az interjú eredménye felől. Hacsak nem te vagy az egyetlen olyan jelentkező, aki szimpatikusnak bizonyult és minden pontban megfelelt a feltételeknek, akkor az interjúztató általában megköszöni a részvételedet és biztosít afelől, hogy értesíteni fog az eredmény felől. Ez általában meg szokott történni negatív elbírálás esetén is, ha máshogy nem, akkor egy kedves “köszönjük a jelentkezését, de sajnálattal értesítjük, hogy az állásra nem Önt választottuk” tartalmú köremail formájában. Ha végül nem téged választanak, de nagyon szívügyed az adott állás, akkor néhány hét vagy hónap elteltével tehetsz egy próbát és utánaérdeklődhetsz, hogy a pozícióra felvett illető bevált-e. Ki tudja, lehet, hogy szerencséd lesz és kiderül, hogy nem teljesíti az elvárásokat és adnak még egy esélyt neked.

Olvasd el ezeket is:

Helló munkanélküliség!
Hogyan keress állást?

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *