Állásinterjú a H&M-nél

Mielőtt a H&M-be jelentkezel, mindenképpen érdemes átolvasnod a honlapjuk karrier oldalát, ahol sok praktikus tanácsot kapsz és egy picit még az állásinterjú kérdésekről is információt szerezhetsz. Az oldalon egy tesztet is kitölthetsz, hogy megtudd közel áll-e hozzád a H&M szelleme, vagyis, hogy H&M lelkületű vagy-e. Ezt a kvízt az elejétől a végéig érdemes átolvasni, ugyanis sok mindent leírnak arról, hogy a cég milyen értékeket tart fontosnak a munkavégzés során és hogy milyen számukra az ideális munkatárs. Erről egyrészt azért érdemes tájékozódnod, hogy tisztában legyél vele, valóban szeretnél-e ott dolgozni, másrészt pedig azért, mert ezeket az infókat kiválóan bele tudod építeni akár az önéletrajzodba, akár az interjú során adott válaszaidba. Persze csak abban az esetben, ha magadra vonatkoztatva tényleg igaznak érzed őket.

Milyen az, aki H&M lelkületű? (A kvízben leírtak és a saját véleményem alapján.)

Jó önismerettel rendelkezik. Számíts rá, hogy az állásinterjún beszélned kell az erősségeidről és a gyengeségeidről is, úgyhogy ha amúgy ezzel alapból nem szoktál sokat foglalkozni, akkor érdemes előtte egy gyors önismeretet tartanod.

Olvasd el ezt is: Állásinterjú S.O.S – Erősségek & gyengeségek

Szeret csapatban dolgozni. A H&M-nél nagyon fontos a csapatszellem, az, hogy a dolgozók közösen vegyék ki a részüket a munkából, segítsenek egymásnak és folyamatosan tanuljanak egymástól.

A rábízott feladatokért önállóan is képes felelősséget vállalni. Ha csapatban dolgozol, akkor is vannak bizonyos feladatok, amiket rád bíznak majd és egymagad kell megoldanod őket. Tehát képesnek kell lenned arra is, hogy ezekért egyedül vállald a felelősséget.

Fontosnak tartja a folyamatos fejlődést. Ha nem félsz keményen dolgozni annak érdekében, hogy idővel magasabb pozícióra törj, az a H&M-nél nem hátrány, sőt, értékelik a benned rejlő ambíciót.

Gyakorlatiasan gondolkodik. Plusz pontot szerezhetsz náluk azzal, ha vannak önálló és logikus gondolataid, amikkel hatékonyan meg tudod oldani a problémákat vagy amikkel elő tudod segíteni az értékesítési folyamatot.

Kedves, barátságos személyiség. Ez nem csak a H&M-nél, hanem tulajdonképpen minden munkahely esetében fontos. De különösen igaz, ha eladói pozícióra jelentkezel, hiszen mégiscsak te leszel az, aki a vásárlókkal kapcsolatban áll.

Szereti az egyszerű, kényelmes, de minőségi ruhákat. Ne felejtsd el, hogy egy ruhamárkáról van szó, kevés az esélyed, ha alapvetően nem tetszenek az ott árult holmik. (Ez persze nem azt jelenti, hogy csak onnan vásárolhatsz, de ha te például a csillivilli, túldíszített ruhákat szereted, akkor mégis hogyan tudnád valósághűen képviselni a H&M letisztult ízlésvilágát?)

Olvasd el ezt is: 10 baki, amit elkövethetsz az állásinterjún

És a valóság…

vagyis a saját tapasztalataim

Én az egyik állásportálon találtam rá a H&M álláshirdetésére, miszerint eladó pozícióra munkatársat kerestek. Ez tulajdonképpen csak egy 20 órás részmunkaidős állást jelentett, de úgy voltam vele, hogy ennek ellenére talán mégsem fizetnek olyan rosszul (mégiscsak világmárkáról van szó) és hát biztos van lehetőség arra, hogy idővel, mondjuk a próbaidő letelte után átkerüljön az ember teljes munkaidőbe (hiszen annyira hangsúlyozzák a karrier oldalon, hogy díjazzák ha valaki szeretne dolgozni, fejlődni, előre lépni). Bár a hirdetésben online is lehetett volna jelentkezni, én mégis inkább elballagtam a helyi Árkádba, hogy személyesen adjam oda nekik az önéletrajzomat.

Egyrészt mert szerintem ez sokkal szimpatikusabb, mint az, hogy csak kattintok kettőt, aztán megyek a dolgomra, másrészt pedig, mert más üzletekbe is vittem egy-egy példányt az önéletrajzomból. A H&M-ben épp nagy munkában voltak az eladók, de azért sikerült elcsípnem egyet, aki feltehetőleg üzletvezető volt. Elég tapasztaltnak tűnt, kedvesen fogadta a jelentkezésemet, majd tájékoztatott, hogy az állásinterjúk már javában folynak és, hogy november 1-i, illetve november 15-i kezdéssel vesznek fel embereket, de csak részmunkaidőben. Kb. fél órára rá, amikor már épp hazafelé tartottam, felhívtak, hogy be tudnék-e menni állásinterjúra másnap délután 1 órára.

Nekem több sem kellett, otthon nagy kutatómunkába kezdtem, hogy hogyan szokott náluk zajlani az interjú és főként, hogy milyen kérdésekre számíthatok. Rólam tudni kell, hogy szeretek mindenre jó előre és jó alaposan felkészülni, úgyhogy ez a késztetés most is dolgozott bennem rendesen. 🙂 Ekkor jutottam el a H&M karrier oldalára is, ahol sok szép és jó dolgot olvastam. Ez volt az a pont, amikor tényleg szimpatikussá vált számomra a cég és az eladói munkakör is, amit amúgy azért nem tartok egy álommunkának. Miután még másnap reggel is gyakoroltam a válaszaimat, felkészültnek éreztem magam és magabiztosan indultam az interjúra.

Szerintem illik a megbeszélt időpont előtt 5 perccel ott lenni, úgyhogy 12:55-kor berobogtam az üzletbe, amikor is egy fiatal (talán diák) leányzó megmutatta, hogy merre van az iroda. Odaérve egy másik lány, aki valószínűleg már magasabb pozícióban volt, közölte, hogy kb. 10 perc múlva jöjjek vissza, mert a másik menedzser még el van foglalva, de addig nyugodtan nézzek körül. Hát ez kedves volt tőle, de azért kicsit elmosolyogtam, amikor elképzeltem, hogy tényleg nekiállok nézelődni meg ruhát próbálni és mondom nekik, hogy mindjárt kész vagyok, csak még öt perc, felpróbálom azt a cuki pulcsit is.  Nem akartam ott tétlenül állni se, úgyhogy kihasználva a fölös időt, elmentem a mosdóba. Kb. pont 10 perc múlva értem vissza, de mint kiderült ismét korai voltam, mert még mindig nem volt alkalmas az időpont. Aztán közel 20 perc várakozás után végre bejutottam az irodába.

Az iroda kb. 3 x 3 méteres helyiség volt és amikor beléptem, hirtelen nem tudtam, hogy merre menjek, mert vagy emberbe vagy pedig székbe és asztalba botlottam. Végülis az irodavezető és a női részlegvezető üdvözölt, majd csináltak nekem helyet és közölték, hogy ne haragudjak a késésért, de nem tudták, hogy jövök. Először is be kellett mutatkoznom, de ez tulajdonképpen csak pár mondat volt. Elmondtam, hogy hogy hívnak, hogy kereskedelemben még nem dolgoztam és hogy az elmúlt években ügyfélszolgálati munkatársként szereztem tapasztalatot. Ezt követően különböző szituációs kérdéseket tettek fel nekem, hogy kiderítsék kereskedelmi beállítottságú vagyok-e.

Konkrétan ezeket:

A vásárló a kirakatban lévő ruhát szeretné megvásárolni, de azt te nem veheted ki. Mit mondasz neki? A válaszom az volt, hogy ajánlok neki egy ahhoz hasonlót vagy esetleg megmutatom neki az új kollekciót, hátha megtetszik neki egy másik ruha.

Munka közben észreveszed, hogy a munkatársad, akivel egyébként jóban vagy, zsebre tesz egy fülbevalót. Mit teszel? A válaszom az volt, hogy félrehívom és megmondom neki, hogy láttam amit csinált és jó lenne, ha visszatenné a fülbevalót, illetve azt is megemlítettem, hogy szólnék a felettesemnek. Itt konkrétan arra is kíváncsiak voltak, hogy jóban maradnék-e vele, amire én azt mondtam, hogy nem.

Egyedül vagy az üzletben és éppen megjött a kamion az áruval, de látod, hogy a kasszánál áll egy vásárló is. Közben egy másik vásárló is érdeklődik az új kollekció felől, de észreveszed, hogy a próbafülkében kupleráj van. Milyen fontossági sorrendet állítasz fel a feladatok között és miért? A válaszom az volt, hogy legelőször a kasszához mennék, hiszen az a vásárló már tudja, hogy mit akar venni és különben is ki tudja mióta áll ott. A másik még csak nézelődik, tehát elnézést kérve megmondanám neki, hogy egy pillanat és jövök, addig nézelődjön egy kicsit, az általa keresett ruhák a 3. sorban vannak. Valószínűleg a ruhapakolást és a rendrakást hagynám a végére. Mivel kíváncsiak voltak a konkrét sorrendre, így a ruhapakolást mondtam harmadiknak a rendrakást pedig a negyediknek, de aztán kicsit megkavartak és felcseréltem a kettőt. 

Végülis a helyes válaszokra nem derült fény, csak abból sejtettem hogy nem mondtam hülyeségeket, hogy mindig egymásra néztek és bólogattak. Ezen kívül még arra voltak kíváncsiak, hogy nem gond-e, hogy a munka során pörögni kell, hogy be tudok-e érni reggel munkakezdésre és haza tudok-e menni este záráskor, illetve, hogy biztos megfelel-e számomra a részmunkaidő és, hogy számíthatnak-e rám legalább december végéig. Azzal kapcsolatban semmi biztosat nem tudtak mondani, hogy át tudnának-e venni 40 órásba és, ha igen mikor. Mint kiderült ez csak akkor lenne lehetséges, ha valamelyik főállású dolgozó elmenne és lennék annyira rátermett, hogy engem rakjanak a helyére. Ezen a ponton nekem túl sok volt a “ha”… Közben a fizetésről is szó esett, ezt a témát ők kezdeményezték, én még azért kicsit késleltettem volna az ezzel kapcsolatos kérdéseimet. Hát mit ne mondjak, nem annyira bőkezűek, mint amennyire én azt gondoltam, ugyanis műszakpótlékokkal együtt is csak a minimálbérnek megfelelően fizetnek.

Egyébként az interjú jó hangulatban telt, bár számomra ez már túl jó volt. 😀 A két hölgy sokat viccelődött, nevetett, aminek mondjuk annyi előnye volt, hogy feloldották bennem a feszültséget és izgulás nélkül tudtam válaszolni a kérdésekre. Én viszont kicsit komolyabb, összeszedettebb interjúra számítottam, amire sokat készültem, úgyhogy kicsit csalódást okozott, hogy ennyire lazára vették a dolgot. Meg hát azt hittem, hogy jobb ajánlatot fogok kapni tőlük, hogy több lesz a fizetés és hogy biztosat tudnak mondani majd a teljes munkaidővel kapcsolatban is. (Lehet, hogy álomvilágban élek? ) E nélkül viszont nagyon bizonytalannak éreztem az egészet, főleg, hogy kiderült, sok emberre csak a Karácsony miatti nagy hajtás ideje alatt van szükségük. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elmentem, ha másnak nem is, gyakorlásnak, tapasztalatszerzésnek jó volt. Így legalább tudtam is írni róla, ezzel segítve olyanoknak, akik H&M-es állásinterjú előtt állnak és nem tudják, hogy mire számítsanak. 🙂

Te voltál már H&M-es állásinterjún? Tőled mit kérdeztek? Neked hogy tetszett az, amit ajánlottak?

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *