Internetes társkeresés #2 – Amikor nem azt kapod, amit vártál

Korábban már írtam az internetes társkeresésről, ahol érintettem az előnyeit, a hátrányait és többek között arról is szó volt, hogy az emberek nagy része azért zárkózik el az ilyenfajta ismerkedés elől, mert sosem lehetnek 100 %-osan biztosak benne, hogy ki ül a másik oldalon. Minden bizonnyal ez így van, ám én mégsem ezt tartom a virtuális társkeresés legnagyobb hátrányának, ugyanis szerintem egy kis odafigyeléssel könnyen kiszúrhatjuk a hazudós ál-személyiségeket, akik így nem jelenthetnek túl nagy veszélyt ránk nézve.

Ennél sokkal nagyobb csalódást okozhat, hogy bár az illető az, akinek mondja magát, de mégis csak addig klappol minden, amíg nem kerül találkozásra a sor, amikor is hideg zuhanyként ér minket a felismerés, ha nem azt kapjuk, amit addig elképzeltünk. Ez főként akkor jelenthet nagy pofont a számunkra, ha előtte a beszélgetést hetekig, netán hónapokig húztuk-halasztottuk. Ha ráadásul alapból is hajlamosak vagyunk arra, hogy a kezdeti ismerkedéskor illúziókba ringassuk magunkat, akkor fokozottabban ki vagyunk téve ennek a veszélynek.

Az internetes ismerkedés ugyanis kiváló táptalaja az ilyenfajta ábrándképekből felépülő illúzió világnak, hiszen ha a virtuális világ keretei között megkedvelünk valakit, a szimpátia könnyen átfordulhat abba a meggyőződésbe, hogy a másikat nekünk teremtették az égiek. Természetesen ez sincs kizárva, ám érdemes óvatosak lennünk mindaddig, amíg ez valóban be nem bizonyosodik, különben csúnya csalódásnak tesszük ki magunkat. Tudatosítsuk hát magunkban, hogy a távolság képes kiszínezni a valóságot és minket pedig arra késztetni, hogy olyasvalakiért kezdjünk el rajongani, akit még nem is ismerünk igazán.

Meglepően sok ember azon a véleményen van, hogy nem érdemes húzni az időt a virtuális beszélgetésekkel, pont azért, mert ha élőben nem jövünk be egymásnak, akkor felesleges időpocsékolás volt az egész addigi ismerkedésünk. Ha tehát felregisztrálunk egy ilyen társkeresőre, számítsunk rá, hogy sokan lesznek majd, akik ajtóstul rontanak a házba és egy sablonos információcsere után rögtön a találkozásra terelik a szót, ami vagy ínyünkre lesz vagy nem. Ami engem illet, én sosem voltam híve ennek a gyorsan essünk túl rajta hozzáállásnak, mert ez által teljes mértékben elveszik a varázs, ami sokszor amúgy is nehezen alakul ki.

Ha viszont ráérősre vesszük az internetes kontaktot, akkor meg beleeshetünk az fentebb említett illúziógyártás csapdájába. Sokan sajnos erre rá is játszanak, de sokan vannak olyanok is, akiknek az alaptermészetéhez tartozik a figyelmesség, a kedvesség és a nyitottság, így lehet, hogy ezzel nem csak minket tisztel meg. Ez sokszor félreértéshez és csalódáshoz vezethet, főként, ha ezzel nem vagyunk tisztában. Ráadásul az ismerkedésnek ez a kezdeti fázisa még annyira instabil és képlékeny, hogy egyszerűen képtelenség építeni rá, hiszen sokszor még az illető saját maga sem tudja, hogy mit akar. Emiatt fordulhat elő az, hogy hullámzónak érezzük az irántunk tanúsított érdeklődését, kíváncsiságát, ami egyértelműen a bizonytalanság jele, hiszen nem akarja komolyabbra fűzni a szálakat, de nem akarja őket elvágni sem.

El kell fogadnunk, hogy ehhez bizony joga van. Az ugyanis, hogy elkezdtünk beszélgetni, még nem jogosít fel minket arra, hogy bármit is számon kérjünk egymástól és magyarázattal sem tartozunk. A legjobb, amit tehetünk, ha megtanuljuk szeretni ezt a kiszámíthatatlan időszakot, mert ha sikerül, akkor rájövünk, hogy ennek nem csak hátránya, hanem előnye is van, melyet csak akkor tudunk felismerni és kiélvezni, ha lazán kezeljünk a másikhoz való közeledést és nem akarjuk magunkhoz láncolni a másikat. Megfigyelhető, hogy minden rossz érzés és negatív gondolat akkor kezd el ránk telepedni, amikor ok nélkül elvárásokat kezdünk támasztani a másikkal szemben és kezdjük beleélni magunkat abba, amibe még nagyon nem kéne.

Hogy ezt el tudjuk kerülni, érdemes megváltoztatnunk a hozzáállásunkat és nem görcsösen ragaszkodni az elképzeléseinkhez, melyeket szeretünk ilyenkor rávetíteni a másik félre. Akár az interneten akár személyesen ismerkedünk valakivel, próbáljuk úgy felfogni az egészet, mint egy játékot, ami értünk van, azért, hogy örömünkre szolgáljon és nem pedig egy feladatot, amit meg kell oldanunk – lehetőleg minél előbb. Örüljünk, ha találunk egy számunkra szimpatikus embert, de amíg nem válik nyilvánvalóvá a kölcsönösség, addig semmiképp se éljük bele magunkat, hiszen az ő fejében lehet, hogy teljesen más gondolatok járnak, mint a miénkben. Amennyire tudjuk, próbáljuk objektíven kezelni a helyzetet és nem belelátni olyan dolgokat, amik nincsenek ott, mert ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy a végén mi húzzuk a rövidebbet.

Te szoktál az interneten ismerkedni? Neked milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *