Mitől válik szerethetővé egy lakás?

Csak nemrég fejeztük be a költözést, de úgy tűnik, hogy ismét szednünk kell a sátorfánkat. Meglehetősen furcsa érzés, ugyanis megszerettem ezt a lakást és rossz érzés fog el, ha arra gondolok, hogy ezentúl majd egy másikban kell laknunk. Az a gondolat vigasztal, hogy talán ez mindig így van: először csak idegen falakat lát az ember, aztán szépen berendezkedik, otthonossá, kényelmessé teszi a tereket, míg végül a sajátjának érzi őket. Viszont azért bennem van a kétely, hogy mi van, ha egy lakás “nem válik be” idővel és a falak később sem lesznek barátságosabbak. Egy saját lakás esetében csak a képzelet (na, meg a pénztárca 🙂 ) szabna határt annak, hogy milyenné formáljuk, de egy albérletnél azért más a helyzet. 

Most összegyűjtöttem néhány logikus magyarázatot arra, hogy a mostani lakás miért vált egy élhető, szerethető térré számunkra. Ha a következő albérletünk nem is lesz ugyanilyen, a lakásvásárlás projekt esetében ezek a paraméterek mindenképpen támpontot jelenthetnek majd a jövőben.

54 négyzetméter: Mivel mind a kettőnknek ez volt az első költözése, így nem volt elképzelésünk róla, hogy mekkor tér az, ahol kényelmesen elférünk az összes cuccunkkal együtt. Én személy szerint azt gondoltam, hogy a gyűjtögető életmódot folytató nőtársaimmal ellentétben nekem sokkal kevesebb ruhám, cipőm van, de be kellett látnom, hogy egy extra méretű gardrób csak-csak elkél majd a háznál.

Van tárolónk: Ahhoz képest, hogy a konyhánk is elég nagy és a konyhabútoron kívül van még két plusz szekrényünk, a tárolónk is tele van. Bár csak azt mondhatnám, hogy kacattal, de nem: élelmiszerek, tárolódobozok, befőttes üvegek, savanyúságok, tisztítóeszközök, szerszámok és miegymás, amiket máshova nehezen tudnánk elrakni.

Praktikus bútorok: Az ember nem is gondolná, hogy az élhetőség szempontjából mennyire fontos például egy ágyneműtartóval rendelkező ágy vagy egy nagy méretű ruhásszekrény amibe a téli és a nyári cucc is kényelmesen elfér. Ezt a szerepet nálunk a másik tároló helyiség tölti be, ami gardróbnak van kialakítva.

Jó elhelyezkedés: Költözéskor fontos volt, hogy a lakás a belvárosban legyen. Ezzel kapcsolatban vegyes érzéseink voltak, bár én valahogy mindig is éreztem, hogy szívesen élnék olyan helyen, ahol, ha kinézek az ablakon, akkor látom a nyüzsgő embertömeget. Őszintén szólva felüdülés volt beköltözni az abszolút cetrumba, ahonnan kb. 2 perc alatt minden elérhető. Az egyetlen hátrány a nyitott ablakokon beszűrődő zaj volt, de meglepően hamar megszoktuk.

Szellős & fényes tér: A falak, a csempe és a parketta színe is világos, természetességet sugárzó, ami számomra lételem, hogy az adott helyen jól érezzem magam. A sok-sok napfényt beengedő nagy ablakok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a terek levegősek legyenek.

Magas belmagasság: Mivel az András valamennyivel több, mint 2 méter, így a döntéskor az sem volt mindegy, hogy mekkora a lakás belmagassága. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy minél nagyobbak a szobák, annál magasabb télen a fűtésszámla. 🙂

Erkély-kérdés: Van, aki el sem bírja képzelni a lakás-létet erkély nélkül, de én rájöttem, hogy nem tartozom közéjük. Mondjuk ebben lehet, hogy az agresszív belvárosi galambok is szerepet játszanak, amiket csak nagy nehézségek árán tudtunk távol tartani. B-megoldásként ugyan be lehet építeni az erkélyt, de nyáron szaunázáson kívül szerintem másra nem nagyon lehet használni. 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Hozzászólás

Az e-mail cím nem lesz közzétéve. Kötelező mezők *